A babák és az álmok

Álmodnak a babák? Az éjszakai felsírást vagy hüppögést okozhatja-e rossz álom? Milyen félelmek állnak az éjszakai sírás hátterében? Ilyen és ehhez hasonló kérdések minden anyukában felmerülnek.  Nem árt tudni, hogy sok tévhit él a köztudatban a csecsemőkori félelmekkel kapcsolatban.

Az álomról sokféleképpen gondolkoznak a különböző kultúrákban. Egyes elképzelések szerint mikor álmodunk lelkünk a testünktől külön életet él, saját útját járja. Freud óta pedig úgy tudjuk, hogy az álmokkal a mindennapok eseményeit dolgozzuk fel, kiéljük elfojtott, titkos, tudattalan vágyainkat. Nagyon izgalmas kérdés, hogy álmodnak-e a babák. Nehéz rá választ adni, mert a csöppségek nem tudják elmesélni nekünk. A szakértők szerint a babák is álmodnak. A New York Times egyik tudományos írása szerint már az újszülötteknél is van REM (rapid eye movement) periódus alvás közben, ezért valószínűleg ők is álmodnak. Álmok már feltehetőleg a magzati korban is vannak. Amit mi felnőttként álomnak nevezünk, az mindig képszerű, a képi memória azonban csak két éves kortól jelenik meg.

Az alvás közbeni forgolódás, mocorgás, hüppögés természetes

Az újszülötteknél sokkal kevésbé különül el egymástól a mélyalvás és a felszínes alvás, mint a felnőtteknél, ezért alvás közben mocorognak, forgolódnak, hüppögnek, sírdogálnak. Ezek miatt gondolhatja úgy az aggódó szülő, hogy a baba rosszat álmodik. Ezek normális reakciók, automatikusak, nem lehet és nem is kell őket befolyásolni. Más az, amikor a babák felsírnak. A kicsik az anya elvesztésétől félnek. Kilenc hónapig teljes szimbiózisban éltek édesanyjukkal, és körülbelül fél éves korukig úgy gondolják, hogy ők és az anya egy. Bizonytalannak és elhagyatottnak érezhetik magukat az anya testének közelsége nélkül. Az anyaméh biztonságát keresik akkor is, amikor később, nagyobb korukban bunkert építenek maguknak, takaróból tákolt búvóhelyeket. Az anyaméh biztonságára emlékeztethetnek a pólyák és a mózeskosarak is. Figyeljünk arra, hogy az alvás színtere biztonságot nyújtó hely legyen, ahol kellemes környezet, színek, formák veszik körül a babát. Az altatásnak is érdemes egy szokássá váló, állandóságot jelentő rítust alkalmazni, például egy bizonyos dal, dallam jelezze azt, hogy alvás következik.

8-9 hónapos korban megjelennek a szeparációs szorongás jelei

Nagyjából 5-6 hónapos a baba, amikor elkezdi felismerni, hogy anya nincs mindig ott vele. Ekkor még nem tudják értelmezni azt, hogy bár anya nincs jelen, nincs látótávolságon belül, de itt van a közelben, valahol a lakás másik pontján. 8-9 hónapos kor körül pedig már megjelennek a szeparációs szorongás tünetei. Ilyenkor a baba már nem attól fél, hogy anya eltűnik, nincs vele egy légtérben, hanem az önállósodás miatt válik bizonytalanná. Szüksége van visszacsatolásra, mivel meddig mehet el, veszélyhelyzetben van-e.

Az alvósállatka és védőbaba is segíthet

Bármilyen nehéz is, meg kell tanítani a picivel, hogyan tudja magát megnyugtatni és visszaaltatni. Egy számára kedves baba, figura, állatka segíthet ebben. Az anyuka ezt a kabalát látványosan megkérheti alvás előtt, hogy vigyázzon a babára, kis mesén vagy versecskén keresztül a gyermeket a gondjaira bízhatja. A gyerkőc a játékos rituálék után az állatkában biztonságot nyújtó figurát lát majd.

Beszéljük meg a meséket

Később, két éves kortól megjelenik a sötéttől való félelem. A mesékben, rajzfilmekben látott ijesztő szörnyek, csúnya lények felidézése félelmetes lehet a sötétben lévő gyermek számára. Ezért nagyon fontos a meséket megbeszélni, a rajzfilmeket közösen értelmezni a gyerekekkel, hogy ne maradjon bennük kétség, feszültség a látottakkal kapcsolatban. A szülői értelmezés segítségével helyre kerülhet benne, hogy a mi valóság és mi a fikció, hogy nem minden igazi, amit a televízióban történik. Az alvást segítő, biztonságot nyújtó lelki és fizikai körülmények megteremtésére ne sajnáljunk az időt és az energiát!