A Burton ablakába… egy fiatal magyar tervező sikertörténete Los Angeles-ben

Havancsák Teréz kedves, szerény, fiatal, szőke (nem festett!) lány. Szereti a napsütötte Kaliforniát, a fél családja LA-ben él, beleértve édesanyja lánytestvérét és két unokatestvérét, akikkel együtt nőtt fel. Teca egyszerre reprezentálja a magyar nők szépségét és a kaliforniai lányok belevaló életvitelét: imád szörfözni és snowboardozni, szereti a szép ruhákat és a vagány snowboardos cuccokat. Utóbbiból kedvence az amerikai Burton cég kínálata; otthon is mindig ennek a termékeit vásárolta, ha közelgett a tél. Most az Egyesült Államokban sem szakadt el a márkától, csupán a viszonya változott meg vele: ő tervezi a női kollekcióját! Teca még nincs harminc éves, és elmondhatja magáról, világszerte milliók viselik majd dzsekijeit 2O16-ban a sípályákon. Első, amerikai tervezői tapasztalatát Kai Milla, Stevie Wonder felesége mellett szerezte.

Tegnap volt a leadásotok, alig tudtunk időpontot egyeztetni veled az interjúra. Kimerültnek kellene lenned, de nem látszol annak… Hogyan telt az utóbbi idő?

Három hete csak a képernyőt és az ágyat látom. Valóban fárasztó volt, hogy minden nap reggel héttől a stúdióban ültünk – hétvégén is - és nem igazán akadt olyan nap, amikor este tizenegy előtt végeztünk. Öt hónapja vagyok a cégnél és előre jelezték, hogy lesz néhány húzós időszak, már akkor tudtam, hogy a leadás a legkeményebb. A keleti-parton, Vermont államban van a cég székhelye, az ottani kreatív részleg repült ide hozzánk, velük dolgoztunk a finisben.

A munka nehezén túl vagytok, de gondolom, ezután sem fogsz pasziánszozni a benti számítógépen…

A tervek elfogadása megtörtént, de a munka oroszlánrésze még hátra van.  A gyártási terv elkészítése, a prototípus legyártása, a véglegesítés. Hosszú és időigényes ez a folyamat, május közepéig teljesen be vagyunk táblázva. Határidők között élünk. Megvan, hogy mikor mivel kell elkészülnünk, egy napot sem késhetünk. Ez egy jól kialakult munkafolyamat, ami nagyon precízen és gördülékenyen működik.

Ugorjunk egy kicsit vissza időben. Az egyetemi évek alatt a csoporttársaiddal létrehoztatok egy saját brandet, Kepp Showroom néven, ami ma is él.  Erasmus-ösztöndíjasként Londonban végeztél egy szemesztert. Ez mind előre jelezte egy sikeres pálya kezdetét, de miért hagytad el Európát? London, Milánó, Párizs is divat főváros.  Miért éppen Amerika? Miért éppen LA?

Mindig is azt terveztem, hogy a pályám elején külföldi tapasztalatokat szerzek. A Londonban töltött fél év alatt nem szerettem meg annyira a várost, hogy ott éljek. Milánóban is jártam, nem volt rossz, de mégsem volt az igazi. New York és Los Angeles között hezitáltam egy kicsit, de mivel LA-ben élnek a rokonaim, nem volt nehéz döntenem.

Már az indulás is könnyű volt Los Angeles-ben?

Nagyon sok helyre pályáztam, még otthonról, de a divatcégek nem foglalkoznak veled, ha nem vagy helyileg az USA-ban. Amikor megérkeztem Los Angelesbe, azonnal jelentkezni kezdtem a hirdetésekre és interjúkra jártam. Sok helyre behívtak, többek között Kai Milla is. Rákerestem a nevére és nem akartam elhinni, hogy “akkor, most komolyan, holnap Stevie Wonder feleségével találkozom…?!” Az interjúról húsz percet késtem… Úgy szálltam ki a kocsiból, hogy már nem érdemes bemennem, ezek után teljesen esélytelen vagyok, de Kai kedvesen fogadott és másfél órát beszélgettünk. Nagyon izgultam, ő viszont nagyszerűnek találta, hogy Magyarországon a tervezés és ruhakészítés teljes folyamatát megtanuljuk – egyetemi szinten. Itt Amerikában ez másképp van, a leendő tervezők egy kétéves képzésen sajátítják el azt a számítógépes programot, amit majd használnak, és szakosodnak női, férfi alsó vagy felső ruházatra. Van, aki például csak nadrágokat tervez, más meg csak női felsőket.

Milyen volt Kai-val dolgozni, milyennek ismerted meg őt?

Nagyon kedves nő, mindenben támogatott, sokat köszönhetek neki. Például a cége elintézte a vízumomat, vagy tartotta a munkahelyemet. Kai nem vett fel senkit a helyemre, amíg hazautaztam Magyarországra – ez mind nagy segítség volt. Ő maga keveset tervezett, inkább jóváhagyott, tanácsot adott, átadta az elképzeléseit, de sokszor más elfoglaltsága, teendője miatt kicsit háttérbe szorult a céges munkája. Jó kapcsolat volt közöttünk, vele is és a fiával is a mai napig jóban vagyok. Azt viszont eldöntöttem, hogy többet híresség divatcégében nem vállalok munkát, mert a tapasztalataim alapján kevés a lehetőség a fejlődésre.

Igen, bizonyára nagydolog egy ekkora cégnek dolgozni, de így nem a nevedhez kötnek egy márkát, hanem “csupán” egy neves cég tervezője vagy…

Nem vagyok ilyen egocentrikus. Nem az a fontos, hogy a nevem mindenhol ott legyen. Sokkal fontosabb, hogy a szakma a nevemet egy ilyen márkával kapcsolja össze, és az emberek szeressék, amiket tervezek.

Kicsit furcsa ezt hallani, mert gondolom, ebben a szakmában is működik a féltékenység, és a tervezők egymással versengve akarnak érvényesülni.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a gyakorlatom idején a Use Unused-nál olyan közegbe kerültem, ahol csak pozitív szemléletet tapasztaltam. Amerikában, főleg New Yorkban nagy a harc a pozíciókért, Los Angeles-ben eddig ezt nem tapasztaltam. Persze van olyan világcég itt is, amiről mindig csak azt hallom, hogy rémálom a munka, mert egymással folyamatosan versengenek az ott dolgozók. Örülök, hogy ebből kimaradok és a Burtonről csak jó dolgokat mondhatok.

Mi a kedvenc ruhád a ruhatáradban? Saját tervezésű, vagy más tervezőtől származik?

A blézereket és az ingeket szeretem. Van egy, amit én terveztem, az az egyik kedvencem. De ha jobban végiggondolom, jelen pillanatban ez a kedvenc blézerem, amit most látsz rajtam. Ez egy Nubu darab, Kovács Adél és Hajdú Anett tervezték, akikkel a Kepp Showroomot csinálom. Praktikus, mindenhez jó és kényelmes. Úgy kaptam, hogy volt itt egy kiállításuk, megláttam, beleszerettem és nekem adták!

Hogyan látod magad tíz év múlva. Lesz saját branded?

Eddig mindig azt mondtam, ha a jövőről kérdeztek, hogy igen, saját márkát szeretnék alapítani. Egyelőre viszont nem vágyom erre. Lehet, hogy majd később igen, de most éppen olyan helyzetben vagyok, hogy minden, amit csinálok még nagyon friss és új. Akkor akarok saját brandet, ha már minden területen megfelelő mennyiségű tapasztalatot szereztem, hogy ne kövessek el olyan hibákat, ami nem tenné sikeressé a leendő divatházamat.