Egy csipetnyi púder – Miben rejlik a francia nők varázsa?
Négyszer jártam Franciaországban, és négyszer csodálkoztam rá a francia nők könnyedségére, eleganciájára, szépségére. Lenyűgöző bájuk valódi titkát sokáig mégsem sikerült megfejtenem. Amikor Amerikában kezembe került egy könyv a francia nőkről, kicsit közelebb éreztem magam a megfejtéshez. A téma kibontásához azonban később sokkal avatottabb szemeket találtam egy örökifjú amerikai díva és egy gyönyörű magyar modell személyében.
Az a bizonyos könyv egy nagyszerű példával szemléltette a különbséget a francia és amerikai háziasszonyok között. Az állt benne, hogy egy francia szakácskönyv tele van olyan kifejezésekkel, mint “egy csipetnyi só”, “egy átlagos kortynyi fehérbor” vagy “egy leheletnyi fahéj”; amíg az amerikai szakácskönyvek patikamérlegen kimért összetevőket sorolnak. Azt hiszem, az éles szemű szerzőnek e példa által sikerült tökéletesen megragadni a lényeget: a francia nők könnyeden és buján játszák az életet, nem mennek a szomszédba a lezserségért és semmi nem állíthatja meg őket abban, hogy nőiességüket minden szinten megéljék. Mert az igazi tanulság az, hogy a francia nők belülről szépek. A magabiztosságuk, a gesztusaik, a visszafogottságuk és az amögé rejtett – nem a kirakatba kitett – szenvedélyes szexualitásuk teszi őket végtelenül vonzóvá és izgalmassá az ellenkező nem számára. Tehát hölgyeim, nem kell minden fátylat fellebbenteni! Egy csinos láb, lágyan sejtető, finom kelmék alól kivillanva sokkal izgalmasabb lehet, mint egy fenékvonalig érő miniben. Olyan ez, mint a hamburger és a osztriga esete – már a tálalásból minden kiderül. Nem mindegy, hogy ezüst tálcán, jégben vagy újrahasznosított kartondobozból kínáljuk a “kínálni valót”. A francia nők nem szeretik a gyorséttermet, annál sokkal ínyencebbek - a szerelemben is… Tanuljunk tőlük és az életünk olyan lehet, mint Amelie csodálatos élete.
Meginterjúvoltam egy Franciaországban sokat megforduló magyar modellt, Bajomi Évát, ő mit gondol erről a jelenségről:
“Ahhoz, hogy a francia nőket megértsük, először is meg kell értenünk a francia férfiakat… Ha Franciaországba nem is utazhatunk el, akkor van erre egy nagyon jó módszer, olvasni kell ennek a kifinomult és felvilágosult kultúrának a jeles képviselőit: Choderlos de Laclos-t, Diderot-t, Jean Baptiste de Boyer-t, Moliére-t, Voltaire-t. A végtelenül hű és cizellált jellemrajzaikból megismerhetjük és megérthetjük azokat az emberi mélységeket és magasságokat, amelyek megrajzolják egy-egy karakter arcképe által a tipikus francia jellemeket. A francia nők nagyon nagy és szabad élvezői az életnek; próbálják teljes komplexitásában befogadni és megélni. Ha általánosítanom kellene, azt mondanám: az esztétikum és a kellem igen fontos vezérfonal a viselkedésükben. Van egy francia mondás: "fuis-moi, je te suis, suis-moi je te fuis" Magyarul ez annyit takar: "fuss el előlem és követlek, kövess engem és elfutok előled”. Szerintem ez a fajta bújócska és megtévesztés a lényege a francia nők és férfiak viselkedésének. Ez egy nemes párbaj a szerelemért, ami a francia emberek kedvelt foglalatossága. Tehát az igazi francia nő, nem csak a szépségével hódít, hanem az eszével is. Ez az, amit igazán elleshetünk tőlük, ebben áll a francia nők varázsa, ami a két tulajdonság együttes használatával tud csak igazán érvényesülni. „
Mindezt a magyar származású Ildy Lee énekesnő is megerősíti, aki az Egyesült Államok ismert dívája, 12 nyelven énekel, 3 nyelven ír dalokat, életében eddig 500 dalt vetett papírra. Két jegyzett amerikai művészeti szövetségnek az elnöke és nem mellesleg Párizsban kapta az első francia csókját – Salvador Dalí-tól!
Ildy szerint a francia nők minden porcikájukban valódi nők: a gesztusaikban, az öltözködésükben és a szerelemben. Nem kihívóak, ám kacérak, tudják, hogyan csavarják az ujjaik köré a férfiakat, amihez intellektusukat használják. Ildy majdnem húsz évet élt Párizsban, ahová szüleivel gyerekként menekült. Francia nők között nőtt fel, fiatal lányként szívta magába a művészettől és romantikától pezsgő kultúrát, de édesanyja mégis erkölcsös magyar lánynak nevelte, akinek még 17 évesen is copfban volt a haja és gitárjával, hangjával hódította meg Franciaországot. Ahogy meséli, országos sztár volt, mert összesen két tévécsatorna létezett akkoriban, így történhetett, hogy Dalí, földig érő bundájában mellé lépett a Szent Mihály sugárúton, kihúzta copfjaiból a szalagot és azt mondta, hogy olyan szép, mint Vénusz, meg akarja festeni. Az ártatlan kislány szólni sem bírt a meglepetéstől, ekkor azonban Dalí megragadta az alkalmat és megcsókolta. Ildy megtántorodott és utána meg sem állt a közeli szállodáig, hogy megmossa a száját. A mosdóban egy szép francia nő lépett mellé és ezt mondta: “ Ó, az a csók! Mit nem adnék érte, ha Salvador Dalí engem csókolt volna meg!” Ildy talán ekkor érezte meg először a francia nők könnyed szenvedélyét.
Ildy egyébként tényként kezeli, hogy a francia férfiak szeretőt tartanak és mindez nem titok, a feleségek is tudják, de inkább nem vesznek róla tudomást. Viszont érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon hogyan elégíti ki egymást a kereslet és kínálat. Lehetséges, hogy a visszafogott háziasszonyok vadmacskák egy másik férj karjaiban?
Ildy három fontos pontban foglalja össze, mit érdemes megtanulnunk a francia nőktől:
1. Lojálisabbak, mint a magyar nők, nem ellenfélként tekintenek egymásra, amiben tudják segítik a másikat.
2. Megőrzik a hétköznapok intimitását, nem válnak közönségessé, nem rebbentik fel a kulissza függönyét. Otthon is odafigyelnek a külsejükre, az elegancia sosem tűnhet el. Ez akár hamis pózolásnak tűnhet, de sokkal nőiesebb és izgalmasabb, mint egy közönségesen viselkedő nő.
3. A francia nők szépek, femininek, de szépségüknél csak magabiztosságuk nagyobb. A magyar lányok gyönyörűek, és meggyőződésem, hogy nincs párjuk a világon. Csak kicsit lehetnének magabiztosabbak!
