Girl power!

Van egy jelenség, melynek meglétét – habár már egy ideje ráeszméltem –azóta élvezem igazán, amióta édesanya vagyok.

Sohasem fogom elfelejteni azt a pillanatot, mikor a kislányom születésének napján – már számtalan fájdalommal és fáradtsággal teli óra volt mögöttünk a szülőszobán – a dúlám a szemembe nézve kiolvasta a lelkemből a kételyeket, megszorította a kezem, és azt mondta: „Meg tudod csinálni! Mindannyian képesek vagyunk rá!”.

Akkor ott, rengeteg generáció asszonyainak az erejét éreztem magamban, és még valami örökre belém költözött: a nők közötti összetartás, támogatás energiája.

De miért nem hagyjuk megélni magunkban?

Sokakban feltámad a kételkedés, amikor az egymást támogató és segítő nőkre gondol, és bevallom, én is sokáig éreztem így. Mai világunk törtetése, a szó rossz értelmében vett ambiciózussága súlyos elvárások elé állítja a nőket. Hol kénytelenek férfienergiákat magukra erőltetve létezni – mely alapjában véve egy csodálatosan erőteljes, monumentális, határozott teremtő energia –, de teljesen másképpen működik az erősebbik nemben, mint bennünk.

Ez a meghasonlás gyakorta okoz olyan zavart a szebbik nemben, mert nem ad teret a saját, a bennük létező, természetadta lágyabb, könnyedebb, ám végtelenül határozott energiák mozgósításának.

A rivalizálás, a versengés, az egymáson átgázolva előrejutás törekvése mind-mind egyre mélyebbre ássa azt a csodát, ami pedig minden nő sajátja. Holott az egymásra figyelés, az együttérzés, a segíteni, támogatni vágyás olyan erős köteléket képez a nők között, amely semmihez sem fogható, és kölcsönös felbecsülhetetlen erővel ruházza fel azt, aki adja, és azt is, aki kapja.

Hogy életünk mely területén mutatkozik ez meg leginkább, teljesen egyénfüggő, mint az is, hogy utunk mely periódusában hagyunk teret a megélésének. Már ha ez megtörténik egyáltalán.

Mi a helyzet napjainkban?

Köszönhetően a tudatosság ébredésének, napjainkban egyre gyakoribb és változatosabb megjelenési formákat ölt a lányok, asszonyok közötti összetartás. Különböző női köröktől kezdve a közösségi média határtalanságát élvező csoportokon keresztül az anyaságot támogató, segítő közösségekig. Hatalmas boldogsággal a szívemben tapasztalatom nap mint nap az ezekből áradó csodálatos összetartást.

Lássuk a példákat!

A várandósság, a szülés régen szinte tökéletesen női fennhatóság alá tartozott. Tapasztalattal, tudással rendelkező asszonyok segítették a leendő anyákat ezekben a rendkívül mély, szenzitív időszakokban. Leginkább a személyre szabott figyelem, bizalom és biztonság volt az, amit az úgynevezett dúlák nyújtani tudtak a vajúdó nőknek, ami talán a lehető legfontosabb érték a szülés érzelmileg (is) kiszolgáltatott idején.

Mikor Lucát a pocakomban hordtam, rengeteget olvastam szüléstörténetekről, magáról a szülés történelméről, alakulásáról, és már akkor pontosan tudtam, hogy én is gyengéd, támogatott szülésre vágyom, nem elégszem meg azzal, hogy a lehető legjobb kezekben legyünk orvosilag. Többre és másra vágyom, mint ami a megszokott.

Szerettem volna a lehető legmélyebben átélni a szülésem folyamatát, nem csupán „túl lenni” rajta, de a bennem munkálkodó félelmek, kétségek támogatásért kiáltottak, így találtam rá Lénárd Orsira és a Békés Dúlakörre.

Napjainkban ugyanis újra egyre gyakoribb, hogy az asszonyok már a várandósság ideje alatt is igénybe veszik a dúla „szolgáltatásait”, a bizalmas beszélgetések, a figyelem, a megértés és a megfelelő tájékoztatás megnyugtatóan hat az áldott állapotban lévő nőkre. És bizony, nem volt ez másképp nálam sem. Emlékszem a legelső találkozásunkra Orsival: olyan mélyen őrzött érzéseimről meséltem neki, amelyekről igen kevés embernek azelőtt. De a belőle áradó őszinte figyelem, segíteni vágyás, ami körbeölelt minket, azt súgta nekem, hogy itt mindent megengedhetek magamnak, amire a szívem vágyik, nincsen feltehetetlen kérdés, ki nem mondható kérés.

Luca születésekor is azt kaptam tőle, általa, ami számomra a legtöbbet jelenti egy kiszolgáltatott, új helyzetben: megerősítést, bátorítást, biztonságot. Megnyugtatott, amikor féltem, szorította a kezemet, amikor szörnyen gyengének éreztem magam, borogatott, simogatott, és amikor úgy éreztem, arra van szükségem, a háttérbe vonult, hogy „egyedül” adhassam át magam a folyamatoknak.

Őszintén hiszem, hogy minden nőnek kellene egy ilyen támogató kíséret élete legnagyobb és legszebb kihívása során, és a világ előbb-utóbb egy leheletnyivel jobb hellyé változna.

A szívemhez közeli másik női megmozdulás a Mommy Mia csapata és az abból alakult #nemcsakanya mozgalom.

Aki ismeri a történetemet, tudja, hogy nagyon sokáig készültem Luca érkezésére, és nem túlzás, ha azt mondom, hogy már minden porcikám az anyaság megéléséért kiáltott.

A nagyjából századik át nem aludt éjszaka és elcsigázott nappal után viszont elkezdtem érezni az anyaság előtti életem apró mozzanatait, és emiatt a lelkiismeret-furdalás minden árnyalata megjelent bennem.

Hál’ istennek, nem tartott ez sokáig, de mindenképpen hatalmas segítség volt ehhez az a támogató közeg, amelyet Jarmay Kata személyében megismertem. A #nemcsakanyák-nál kiemelten fontos, hogy megértéssel, segítséggel fordulnak mindazokhoz, akikben hasonló vágyak, érzetek ütötték fel a fejüket, és ennek az energiája valami elképesztő hatékonysággal gyógyít, formál, visz előre.

A világ legcsodálatosabb dolga édesanyának lenni, de ehhez elmaradhatatlan, hogy előbb önMAGunkat élhessük meg, hiszen csak az tud adni önmagából, aki belül is kerek egész. Amióta így élem én is a napjaimat, sokkal kiegyensúlyozottabbnak látom mind Lucát, mind pedig a kettőnk kapcsolatát.

Őszinte meggyőződésem, hogy Katáékat receptre kellene felírni minden friss édesanyának, igazán lélekmentő és -emelő a Mommy Mia első, anyukáknak szánt doboza, ajándékcsomagja, mind pedig a #nemcsakanya mozgalom feltöltő, segítő léte. Sok szeretettel ajánlom őket és minden más olyan női közeget, társaságot, ahol mindenki megtalálhatja azt a segítséget, támogatást, amire vágyik függetlenül attól, hogy édesanya-e. Akár lélekápolásról, spirituális kinyílásról, régi fájdalmak gyógyításáról, akár csak a mindennapjainkat érintő témák átbeszéléséről van szó, szinte mindenhez megtalálható a nekünk tetsző közeg. Érdemes keresgélni, próbálgatni, tapasztalni, és nem restnek lenni, hogy megéljük azt a felemelő, tápláló és semmihez sem fogható erőt, ami bennünk nőkben, és egymás támogatásában rejlik.