A Mikulás, aki van, volt és – reméljük – lesz is

Manapság egyre gyakrabban látom a szülők bizonytalanságát a Mikulás-várással, de általában mindenféle ünnep megtartásával, megélésével kapcsolatban. Jó néhányan vannak, akik úgy gondolják, felesleges olyan nagy feneket keríteni a Mikulásnak is, amivel kapcsolatban teljesen tévesen értelmezve merül fel a „ne hazudjunk a gyereknek” tétel.

Ahány család, annyi szokás – ez természetesen így van. Aki szülőként hittel hisz a felállított, kinyilatkoztatott nevelési elveiben, azt meggyőzni úgysem lehet. Én sem szeretnék „győzögetni” senkit a Mikulás és az ünnepek „hasznáról”, de igyekszem megmutatni, milyen pozitív hozadéka lehet a csodának a családok életében.

Hogy jön ide a csoda?

A csoda a mesék birodalmába tartozik, a meséknek pedig semmi köze a realitáshoz – így tartjuk általában. Mégis a legtöbben mesélünk meséket a gyerekeinknek. És ezt nagyon is jól tesszük, hiszen a mesék csodálatos-szimbolikus történetein át ismertetjük meg gyerekeinkkel a valóságot. Igen, a nagyon is reális életet! A mesék mind arról szólnak, azt mesélik el a kisgyerekeknek, amilyen a világ és benne az ember, az emberi élet lehetősége: jó vagy rossz, boldog vagy szomorú. A dolgok azonban nem változtathatatlanok, a szerencsétlen sorsú legkisebb fiú vagy Hamupipőke sorsa is jóra fordul, mert bátran merik vállalni életfeladatukat.

Ezért kell a mese a gyereknek

A mese – azzal a hatásrendszerével, amely párhuzamba állítható a gyermeki pszichével –képes megtanítani a kisgyereket arra, hogy a világban nem csak szép és jó dolgok vannak, ám ha van kitartásunk, hűségesek vagyunk és becsületesek, akkor minden jóra fordul. Mindezt nem kimondva, didaktikusan, hanem szimbólumokon keresztül.

Hogy a való világban ez nem így van? Lehetséges. De ugyan honnan lenne az erőnk az élet nehézségeihez, ha valahol legbelül nem lenne egy eltemetett tudás: nem vagyunk egyedül az életnehézségeinkkel, s a végén minden jóra fordul. Ha nem lenne meg bennünk ez a tudatalatti optimizmus és bizalom, talán fel sem kelnénk reggelente.

Mire jó a játék?

A játék ugyanúgy a világ megismerésében segíti a kisgyereket, mint a mese. A játékkal a gyerek mozdulatokat, szituációkat, kommunikációs helyzeteket ismer meg, gyakorol be, utánoz le, miközben a játék úgynevezett levezető, kijátszó funkciója sem elhanyagolható.

Játék és mese: az egyikkel a gyakorlatban, cselekvéssel, a másikkal verbálisan-szimbolikusan fedezi fel a világot – és benne saját magát – a kisgyerek.

Minek a szimbóluma a Mikulás?

Az ajándékozó Mikulás a szeretet, az önzetlenség, az adni tudás és az egymásra figyelés szimbóluma. A minden év december 6-án megérkező Mikulás ajándékot hoz a gyerekeknek. A Mikulás egy csodás mesei lény, a Mikulás-várás egyfajta csodavárás, olyan játék, amelyben a gyerek és a szülők együtt vesznek részt. Ez az együttesség, amellyel az ajándékozó Mikulást közösen tudja várni anya, apa, gyerek(ek), már maga is egy csoda! Miért fosztanánk meg mindettől a gyermekeinket?

Ál-Mikulások

Sok szülő azért aggódik, mert a boltok már november közepe óta tele vannak ál-Mikulásokkal. Ha a gyerekek kérdeznék, nyugodtan el kell nekik mondani az igazat: a bolti és az óvodai Mikulások egytől egyig ál-Mikulások. Az igazi Mikulás ugyanis mindenkinek haza viszi az ajándékát, s ezek az ál-Mikulások csak eljátsszák a Mikulás szerepét. A legjobb, ha otthonra sem bérelünk Mikulást, inkább a gyerekek fantáziájára bízzuk a csodát, s inkább együtt készülődünk: tisztítjuk a cipőket, írunk levelet, díszítjük a lakást, sütjük a Mikulás-sütit.

Most van vagy nincs Mikulás?

A nagyóvodások egymástól is hallanak ezt-azt, és kétségeiket meg is fogalmazzák. Ha a gyerek sokszor kérdezi, hogy valóban van-e Mikulás, akkor már valószínűleg sejti, hogy ez egy közös játék. Ilyenkor elmondhatjuk nekik, hogy Mikulás azért van, mert Szent Miklós élt. Elmesélhetjük, sőt el is játszhatjuk a gyereknek, honnan ered a Mikulás-várás szokása.

A Mikulás igaz története

Miklós korán árvaságra jutott, így papok nevelték fel a kisfiút. Miklósból jóravaló, szorgalmas, a gyerekek sorsát különösen a szívén viselő pap lett, sőt magas rangú pap: püspök. De akármilyen magas rangja volt is, soha nem mulasztotta el, hogy esténként sétát tegyen a városában, és segítsen a gyerekeknek meg a szüleiknek. Egy este az egyik ablakból három kislány beszélgetését hallotta meg, akik éppen azon tanakodtak, melyikük kabátkáját adják el, hogy élelmet vehessenek belőle. Miklós egy arannyal teli bugyellárist dobott be nekik az ablakon, majd elszaladt. De a járókelők közül volt, aki meglátta piros, püspöki palástját az éjszakában…

Mire jó a Mikulás-várás?

A gyerekek világ- és önmegismerése mellett, a közös családi csodaváráson túl még valamire jó a Mikulás ünnepe. Szent Miklós története ürügy lehet arra, hogy együtt a gyerekkel összekészítsünk egy csomagocskát, hiszen ma is élnek gyerekek, akiknek nélkülözniük kell. A csomagunkat aztán elvihetjük például a Mikulásgyárba, ezzel pedig sokat tettünk gyermekünk toleranciára való neveléséért is.