Pásztor Anna – A közönség hajtja a szekerüket

Az Anna and the Barbies sikeres évet zárt, a nélkülözésekkel teli hosszú út révbe lökte a csapatot. Miért éri meg kilenc négyzetméteren élni és mit jelent állapotosan turnézni? Mit jelent a közönség szeretete és milyen áldozatokat kell hozni azért, hogy a harmadosztályba jusson egy nagyterpeszes banda? Górcső alatt a különleges ruháiról és népszerű dalairól ismert Anna and the Barbies, kiváltképpen Pásztor Anna, rockdíva.

Áldott állapotok

Nem volt könnyű dolgom, mert amikor interjút kértem tőled, a menedzsered azt mondta, hogy tíz perccel a koncert előtt érkezel és a fellépés után 10 perccel már ott sem vagy.

Csak most, a baba miatt. Minél kevesebb zajnak szerettem volna kitenni és a fesztiválokon nagy a por és a meleg. Pont elég volt így is a néhány alkalom, ahol a tűző napsütéssel szemben, 40 fokban kellett játszani.

Hogyan tudod  összeegyeztetni a várandósságot és a karriert? 

Hatvan koncertet csinált végig velünk a kisbaba. Hagytunk mindig menekülő útvonalat, ha kellemetlenség adódna, de a baba végig mindenek előtt volt. Az utolsó három egy-másfél órás nagykoncerteken sokkal fókuszáltabb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb voltam, mint valaha eddig az életemben.

A pici félig meddig az Anna and the Barbies gyereke is?

Mikor ennyire össze van zárva öt ember, abszolút belelógnak egymás életébe. Koncerteken kívül is rengeteget találkozunk és ha itt lesz a picike, akkor majd jön velünk, nagyon várja őt az egész zenekar. Jó ilyen nyitott, szívember férfiakkal dolgozni.

Új frontvonalak

Most várható egy kisebb szünet?

Igen, de nem lesz hosszabb egy átlagos szünetnél. Decemberben megjelenik az akusztikus albumunk, amihez egy dokumentumfilmet is készítettünk. Ezt egy sajtótájékoztató keretében fogjuk bemutatni Woodstock az ugaron címmel. Ezt a nyáron készítettük. Három napig zenéltünk Ópusztaszeren jurtákban a közönséggel, és erről készült mozgókép. Ha minden jól megy, akkor januárban megyünk az első holland koncertünkre. Az első hivatalosan lekötött buli pedig 2014. április 12-én lesz.

2014 a tizedik évetek. Mi várható még a zenekar jubilálásának esztendőjében?

A Művészetek Palotájában volt egy fellépésünk, ami remélhetőleg állandó darabbá válik. Az Óz, a csodák csodája kőszínházi, összművészeti előadás lehet és folyamatosan műsorra tűzhetik. Az ópusztaszeri táborunkból talán kinövi magát egy akusztikus és félakusztikus minifesztivál, ahol az urbánus létet magunk mögött hagyjuk. Ezen kívül a fesztiválszezont nagy robajjal csináljuk végig, és jövő őszre tervezzük a hatodik albumunkat.

A zenén kívül a színpadképre is odafigyeltek, főleg a Te a ruháid viszik a prímet, amihez segítséget is kaptál.

Régebben csak szerettem volna, hogy valaki segítsen, mert korábban azt viseltem, amit sikerült a kamrából előtúrnom. Mojzes Dóri két évvel ezelőtt talált meg engem és az Anka Design is adott ruhákat. Kiss Márk, stylist is abszolút vevő volt az őrültségeimre. A nagy előkészületeket igénybe vevő koncertekre alaposan megtervezzük a holmikat, de a kisebb koncertek előtt én pakolom össze a holmikat, mint nemrég egy gót pápás jelmezt.

Amikor láttalak abban a ruhában, Marilyn Manson Beautiful people című klipjére asszociáltam!

Hála az égnek!(nevet) Nem láttam, de meg fogom nézni, szeretem nyomon követni a magyar és külföldi előadókat. A tudatalattimba beépülnek, de tudatosan sosem lopok. Lehet, hogy az emlékképek összekeverednek a fejemben és kiadnak egy-egy ilyen dolgot. Manson zseniális fazon egyébként, de nem vagyok tisztában a világképével. Nekem az volt a célom, hogy a nem megfelelő hatalommal felruházott földi személyeket figurázzam ki.

Hasonló történt a Gyáva forradalmár című lemezetek albumborítóján.

Úgy éreztem, hogy ez a Delacroix festmény szimbolizálja a zenekar szellemiségét. Nő frontú a csapat, én töröm a hajó orrán a jeget és a félmeztelen, törékeny női alak valamennyire a színpadi megjelenést is tükrözi. A zenekar az egyik legfontosabb dolog az életemben a családom mellett. A színpadi lét mindenki számára olyasmi, mintha a szemérmét áldozná fel az előadás, a koncert oltárán, de a borítóval kapcsolatban szerencsére nem merült fel az önmutogatás vádja.

A mennyország kapujában

Azért sokat feláldoztatok, hogy ide jussatok. Jelenleg az ország egyik legkeresettebb csapata és az egyik legjobb koncertzenekara vagytok.

Mit iszol?(nevet) Zene füleimnek, de még rengeteg út áll előttünk, ugyanakkor egy álom, ahol most tartunk. A fesztiválszezon alatt is érezhető volt, hogy folyamatosan nő a közönség. Volt olyan hely, ahol többször voltunk idén és a második fellépésen megkétszereződött a rajongók száma.

Fontos számotokra a kapcsolattartás a közönséggel?

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy jó tíz éve bármilyen akadályt leküzdve hajtunk előre és ez megtanított ép ésszel gondolkozni. Egyrészt nem adtuk fel, másrészt rengeteg ember állt mellettünk a kezdetek óta. Sokan az összegyűjtött pénzüket nem sajnálva jönnek a koncertekre. Lehetnénk mindenben a legjobbak, de ha ők nincsenek mögöttünk, nem játszhatnánk sehol.

Sokszor említetted a mágikus tíz évet. Akkor nektek is erre volt szükségetek?

A saját maguk által felépített zenekaroknál tényleg megfigyelhető ez a 8-10 év áttörési idő. Végig kellett járni nekünk is a lépcsőfokokat, mert előtte nem álltunk volna készen arra, hogy olyan színpadokon játszhassunk, mint most.

A szakma és a közönség elismerését is kivívtátok. Mit szeretnétek még elérni?

Rajtam kívül a zenekarban eddig mindenki civil munkában is dolgozott, én pedig hippiként, kilenc négyzetméteren éltem és minimalizáltam a kiadásaimat, az igényeimet, hogy csak a zenével foglalkozhassak. Vannak az első osztályú legendazenekarok és másodosztályú nagy nevek, akik kortárszenekarok. Mi a harmadik sorban vagyunk, de ehhez nagyon sokat kellett tennünk, hogy itt maradhassunk. A cél, hogy amilyen lehetőséget megkapunk, azokat meg tudjuk élni és ki tudjuk használni. Megnyílt a mennyország kapuja, betettük az egyik lábunkat és most szeretnénk megmutatni mindent, amit tudunk.

Fotók: Páth Dániel, Kenéz Ica, Zsólyomi Norbert